Ikervár első említése Salamon király és a Béla-fiak (Géza és László) csatározásainak idejére esik. A hercegek egyre növekvő népszerűségére és hadiszerencséjére féltékeny király 1073 karácsonyát az említett településen töltötte az írott források tanúsága szerint. A viszálykodó Árpád-házi leszármazottak csak a megfelelő alkalmat várták, hogy egymás torkának ugorhassanak. Az acsarkodó felek által Márton nap előtt megkötött fegyverszünetet mindkét fél erőgyűjtésre használta fel a végső leszámoláshoz. A király Ikerváron várta be a segítségére siető Markward von Eppenstein karintiai herceget és csapatait. „Mivel a herceg /Géza/ mellett nem volt ott a testvére /László/, sem barátai, hogy megsegítsék, visszaküldte a királyhoz Videt és Erneyt, fegyverszünetet adván Szent Márton napjától Szent György ünnepéig /1073. november 11-től 1074. április 24-ig/. Ennek hallatára a király /Salamon/ is visszaküldte Vathát és a váradi püspököt. Ebben az időben az Úr születésnapját a király azon a helyen ünnepelte, amelyet Geminum Castellumnak /Ikervár/ mondanak.” (Képes Krónika) |
Amennyiben helytálló az a feltételezés, mely szerint Geminum Castellum a jelenlegi Ikervárral azonosítható, akkor magát a települést egy királyi uradalom központjának tekinthetjük, ahol az államalapítás évszázadában léteznie kellett a király és kíséretének elszállásolására alkalmas épületeknek, esetleg várnak, vagy udvarháznak. Talán a Rózsadombon egykor állható motte típusú vár helyiségei is a király nyugalmának őrzésére voltak hívatottak. A kora Árpád-kori írott forrásaink tanúsága szerint első uralkodóink folyamatosan járva az országot a latin curia vagy curtis névvel illetett udvarházaikban éltek. Az udvarházakhoz tartozó birtokszervezet jövedelmét felélve folyamatosan változtatták tartózkodási helyüket, mivel a 14. század előtt állandó királyi központja, „fővárosa” még nem létezett az országnak. Sajnos a jelenlegi történelemtudomány még nagyon keveset tud ezekről a királyi udvarházakról, illetve azok kinézetéről.
Dr. Dénes József jeles várkutató feltételezése szerint a korai királyi uradalmi központoknak fontos elemei lehettek a földhalom (motte típusú) várak. A földhalomvárak pontos definíciójával még mindig adós a tudomány. A motte típusba sorolt várak közös jellemzője egy központi földből mesterségesen összehordott, több méter magas halom, amelyen többemeletes fa-, kő-, vagy téglatorony állhatott. A védett terület kiterjedése az ilyen típusú váraknál igen változatos hazánkban.
Az Ikervár elnevezés arra utalhat, hogy egykoron a település környezetében két vár is állhatott közel egymáshoz. Feld István kutató viszont óva int a névből eredeztethető messzemenő következtetésektől, mivel a település neve akár személynév eredetű is lehet. Egyes kutatók véleménye szerint az ikervár név nem két várra, hanem egy vár kettős, iker jellegzetességére vonatkozhat, például az adott építmény két tornyára.
A település közelében a Rába és a Herpenyő közötti, nádassal benőtt árterületen a terepalakulatokból következtethetően a történelemtudomány egy földhalomvárat feltételez, amelynek központi fekvésű mesterséges dombját a helyiek többféle néven is illetik, mint például: Rózsadomb, Rókadomb, Pókadomb, vagy Batthyány miniszterelnök tanácskozó dombja. A dombot Dénes József, Nováki Gyula és Sándorfi György mérték fel 1984-ben. A szabályos csonka kúp formájú, 162 méter tengerszint feletti magasságú, 4-6 méter magas, mesterséges földhalom platójának átmérője 17 x 19 méter körüli. Feltehetően ezen a platón állhatott a több emelet magas torony, amelyet fa körítő falak vehetek körbe. A dombot körbe az egykori folyómeder határolja. Mesterséges árok csak a vár délkeleti felénél lehetett.
Ikervár - Rózsadomb Dénes József, Nováki Gyula, és Sándorfi György felmérése nyomán.
Az említett dombtól 1 kilométerre helyezkedett el a földmunkák által mára már teljesen elhordott Fazékdomb, amely egy másik motte központi mesterséges földhalma volt. Mérete a Rózsadombéval egyezhetett meg. Elbontása során elszenesedett falmaradványok és téglatöredékek kerültek a felszínre. Az egymáshoz közeli két mesterséges halom léte igazolhatja azon kutatók feltételezését, akik a két vár meglétéből eredeztetik a település nevét. Sajnos régészeti bizonyítékok ezt a feltételezést se nem támasztják alá, se nem cáfolják. Még az sem nyert teljesen bizonyosságot, hogy a Rózsadomb léte egy várépítésnek köszönhető, és nem a Battyány-kastély angolkertjének építményéhez köthető.
A Rába mocsarai által övezett dombok megfelelő védelmet jelenthettek a várakban tartózkodók számára. A kis alapterületű halmokon elhelyezkedő objektumok nem lehettek alkalmasak reprezentatívabb célú feladatok ellátására. Dénes József szerint ezek a motték az uralkodói hatalom szimbólumai lehettek, és elsősorban védelmi feladatokat láthattak el. A királyi központok egy több objektumból álló egységként képzelhetők el, mely egységhez tartozhattak a motték, a reprezentatívabb udvarház vagy palota a gazdasági épületeivel együtt, valamint a királyi kápolna.
Források
Dénes József: Az Árpád-kori kisvárak kérdései, Vas, Sopron és Moson megye várai. In: Vasi Szemle 54.évf. 1. szám, 2000.
Dénes József: Ikervár kérdései - vasiszemle.t-online.hu
http://www.vasiszemle.t-online.hu/2011/02/denes.htm
Dénes József: Királyi halmok - földhalomvárak az Árpádok királyi udvarhelyein. 2003.
http://www.oroksegvedelem.hu/nyomtathato_verzio/denes_jozsef_kiralyi_halmok/
Feld István: Földhalomvárak Magyarországon. In: Várak, kastélyok, templomok IV/5. 2008. 4-6.
Feld István: Ikervár. In: Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele Budapest, 2007/1. 174-176.
Feld István: A motték kérdése Magyarországon. In: Savaria a Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2 (2007). Szombathely, 2008. 217-245.
König Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében. Budapest, 2001. 3.