sirmione - Scaligeri vár

 kepek  video

A várat Verona nagyhatalmú urai a Scaligerik építették a 13. században. Az erősség részét képezte annak a várrendszernek, amely hívatott volt megvédeni a Scaligerik központi területeit, valamint Verona városát. Részben újan épített várak, mint például Sirmione vára, részben pedig felújított várak képezték a védelmi rendszer részeit.

A vár létezésének egy másik okát a Scaligerik katár eretnekek elleni fellépésében kell keresnünk. A Garda-tó környékét a 13. században katár eretnekek lakták, akik ellen Verona urai igen keményen léptek fel. Az eretnekek közül sokat végeztek ki a híres veronai amfiteátrumban. A máglyák folyamatosan hamvasztották el a „megtévedt lelkeket” az egykori római aréna küzdőterén. 

 A vár első építési periódusa P5120150 

A legelfogadottabb álláspont szerint a várat I. Mastino fia Alberto della Scala kezdte el építetni 1277 és 1278 körül. Kezdetben a vár egy udvarból, az udvaron elhelyezkedő öregtoronyból, valamint három saroktoronyból, és a tornyok közötti magas falakból állt. A közlekedés két kapuvédőművön keresztül volt biztosítva, melyek kapuit felvonóhíd kötötte össze a mély árkon átívelő híddal.

A falakat habarcsba rakott kőből emelték, rendszeres térközönként két téglasorral lezárva, megerősítve. A tornyok sarkait is téglával erősítették. A falakat vakolat fedte, amelyet kőblokkos mintázattal láttak el díszítés gyanánt. 

 A vár második periódusa DSC 0377 

A 14. század elején megépült a második udvar megerősített kapuzattal, amelyet egy falszoros kötött össze a régi kapuval. A második udvar falazatának építési technikája megegyezik a korábbi vármag építési technikájával.

A vár harmadik periódusa DSC 0390 

A vár következő építési szakaszában felépült a kikötő védelmére egy falszoros két kis toronnyal a 15. században. A kikötő kezdetben egyszerű fából készült mólókból állhatott.

 A vár negyedik periódusa

DSC 0395

DSC 0419 

A vár utolsó építési fázisát a védett kikötő létrehozása jelentette. Az erődítmény három fala mélyen benyúlik a tóba, így létrehozva egy védett öblöt a tavi flotta számára. A falak határolta védett öbölből csupán egy szűk vízi bejárat nyílik a tó felé. Feltételezések szerint miután a vár Velencei uralom alá került (1405), a velenceiek modernizálták a korábbi Scaligeriek által épített kikötőt a velencei Arsenal mintájára, és azt védhetőbbé tették. A kikötő falazási technikája teljesen eltér a korábban leírt Scaligeri várakra jellemző falazási technikától, így azok egyértelműen egy későbbi építkezés emlékei. Az építkezések egy velencei flotta jelenlétét sejtetik a tónál. A falak védelmét a tó felöl ötszögű szögletes saroktornyok erősítik. Hasonló tornyok jellemzően a 15. század második felétől jelennek meg a várak részeiként.

A közeli Peschiera erődjének felépülése után a vár elvesztette stratégiai jelentőségét. Évszázadokon keresztül csak raktárnak használták az egykor szebb időket is megélt erősséget. A jelentőségét vesztett vár még látott falai között francia és osztrák helyőrséget is, de egykor dicső múltja nem tért többé vissza. A várat nem modernizálták, a lőfegyverek korában már nem volt számottevő védelmi létesítmény. Viszont így napjainkig megőrizhette középkori báját.

DSC 0415

Középkori vár nem létezhet saját kísértet nélkül, ez nincs másként Sirmione várával sem. A legenda szerint az elmúlt évszázadok alatt sokan láttak egy feketébe öltözött lovagot átsuhanni a Scaligeri erőd falain a sötét viharos éjszakákon. A sápadt és könyörtelen kinézetű kísértet, már több évszázada nem találja lelki békéjét, mivel réges-régen nem tudta megmenteni élete szerelmét. A történet szerint a zordon vár falai között boldogan élt egykor Ebengardo kedvesével Aricel, míg egy nap a kísértés meg nem látogatta békés szerelmi hajlékukat. Egy viharos éjszakán az esőtől és a szelektől űzve egy Elaberto nevezetű férfi bebocsátást kért a vastag falak övezte vár oltalmába, bízva a házigazdák könyörületességében. Elaberto jóképű volt, és képes volt hamar bárki bizalmába férkőzni. Így történt ez Arice esetében is, de míg a kastély hölgye csak plátói gyengédséggel viszonozta az idegen férfi közeledését, addig a menedéket kereső lovag testi vágyainak beteljesülését látta a szép nő igéző szemeiben. A sötét éjszaka folyamán Elaberto beosont Arice szobájába egy kellemes esti légyott reményében, de a lány nem viszonozta heves közeledését és megrettenve a férfi erőszakosságától sikítva próbált menekülni a vad vágy tüzelte szenvedélyes férfitól. A lány elutasításától feldühödött hódító a tőrével leszúrta testi vágyainak múzsáját. Ebengardo meghallotta a kiabálást, és berontott a szobába, de ekkor már a földön fekve sebektől vérezve találta kedvesét. Miután felfogta az eseményeket vad dühvel életének megnyomorítójára vetette magát. A hosszú dulakodás eredményekét saját véres tőrével leszúrta Eraberto-t, de a bosszú nem gyógyította sebeit, amelyet a szerelme iránt érzett hiány mardosott, és a tudat, hogy nem tudta megmenteni őt. Egyedül, mint egy elhagyott fogoly élt a rideg falak között. Halálával ugyan teste szabadult az önmarcangolás fogságából, de lelke örökre a falak között ragadt, emlékeztetve az utazókat az olyan lelki vágyakra, amelyek túlélik a test fogságát.

 

From Address: